2. Fejezet*Beiratkozás

Sziasztok! Szeretném nagyon szépen megköszöni a 15 feliratkozott! Tudom, hogy most az elején még annyira ne izgalmas, de ígérem, hogy következő rész nem lesz ennyire unalmas, de mint a legtöbb író tudja valahogy be kell vezetni egy történetbe az olvasót. Amúgy nagyon sajnálom ezt a sok késést, de a vizsgák itt vannak a nyakamon.
Jó olvasást kívánok! xxRebeccaJustice
Csoport: Rebecca J. blogs

*Harry* 

– Titmothy! – szóltam a pult mögött álló haveromnak, aki erre felkapta a fejét és érdeklődve nézett engem. 

– Igen? Történt valami? – kérdezte. Oda sétáltam hozzá, s mindkét alkaromat a pult tetejére tettem, az ujjaimat összekulcsoltam. 

– Gyere a Red-be, ott majd mindent elmondok. – néztem felé szigorúan.
– Hányra legyek ott? – kérdezte.
– Tízre, de ne késsél! –  nem szeretem, ha késnek az emberek, mindig is a pontosság embere voltam.
– Értettem.
– Reméltem, de hagylak is, csináld tovább a papírok rendszerezését, én megyek átöltözni. – intettem neki, majd az öltöző felé mentem, becsaptam magam után az ajtót, s átvettem az edzőtermi ruhámat. 

*Timothy* 

Éppen a papírokat rendszereztem, mikor az ajtó felett levő csengő megszólalt. A fejemet felemeltem, s megláttam egy szemüveges, vékony srácot, az arca kicsit ijedtnek tűnt. 

– Segíthetek valamiben? – szóltam hozzá a legkedvesebb hangomon. A fejét felkapta, s nagyot pislogott rám, mintha megijedt volna tőlem, pedig szerintem nem vagyok ijesztő. 

– Én.....csak... – makogott. Magamban kuncogtam rajta, olyan szánalmas volt ezzel a makogással. 

– Te csak? 

– Szeretnék beiratkozni. – mondta ki határozottan. Hűha, hova lett a nyápic kisfiú? 

– Komolyan gondolod? – kérdeztem egy kis gúnnyal a hangomban. A szemöldökét felhúzta, s kissé mintha dühös lett volna. 

– Igen! – lenéztem a kezére, ami ökölbe volt szorítva. Majd kissé szánalmasnak mondható műmosollyal az arcomon néztem rá. 

– Gyere ide, adok egy papírt, amit tölts ki. – intettem neki a fejemmel, majd a mellettem levő papír kupacot elborítva, vettem ki legalulról a beiratkozáshoz szükséges lapot. Egy tollat elvettem a tartóból, s oda adtam neki a papírral együtt, de előtte egy könyvet adtam neki, hogy kitudja tölteni. 

– Mögötted van egy kisebb ülőhelység, majd ott kitölthetted. – mutattam pár fotelre, ami az ajtó mellett helyezkedett el. Bólintott, s egy halk köszönömöt elmormolt, majd elindult a fotelekhez. 

*Louis*

A fotelbe helyett foglaltam, majd a lapot a kapott könyvel a lábamra helyeztem, és elkezdtem olvasni; 

• Születési hely, idő:
• Testsúly: 
• Magasság:
• Egészségügyi panaszok, amiket figyelembe kell, hogy vegyünk az edzés során: 
• Szemüveges?: 

Igazából nem is olyan sok kérdés, gyorsan ki is töltöttem az elsőt, de a másodiknál kicsit megrökönyödtem. Ciki, vagy nem, de nem tudom mennyi a testsúlyom. Úgyhogy azt kihagyva kitöltöttem a többit. Magasságnál kicsit kuncogtam, fiúlétemre eléggé alacsony vagyok, ez az egyik amit utálok magamban. Nincsen különösebb egészségügyi problémám, így azt kihúztam. A szemüveges kérdéshez pedig oda írtam, hogy igen. Jelenleg is rajtam van, de nem igazán szeretem használni. Felálltam a fotelből, majd visszamentem pulthoz, a férfi viszont nem volt ott. Kapkodtam a fejem össze-vissza, de sehol se láttam, most komolyan ennyire bamba vagyok?! Majd hirtelen - a gondolat menetemet félbeszakítva -, vágódott ki az egyik ajtó, s akkor megláttam őt. Ő volt az, akivel az előbb találkoztam kint az ajtónál. Mikor meglátott egy piszkos mosoly ült ki az arcára, a hosszú, vékony lábait, amit most egy szürke térdnadrág fedett felém irányította.

1. Fejezet*'Ki volt ez a férfi?'

Sziasztok! Mint látjátok új kinézet van, amit köszönök Perrie-nek, tudom, hogy rengeteget késtem, de nagyon elvoltam havazva, viszont most sikerült időt szakítanom rá, hogy megírjam. S, szeretném megköszöni a 9 feliratozott! Hagyj véleményt! :) XxRebeccaJustice

                                                                                                       Csoport: Rebecca J. blogs

*Louis* 

Csak álltam az edzőterem előtt és néztem, nem mertem bemenni, ahhoz túlságosan féltem. A tegnapi bátorságom elszállt, és helyette maradt a félénkség. Talán annak a gondolata rémített meg, hogy nevetségesnek fognak tartani, hogy mit akarok én, azzal hatvan kilómmal. Még ha bele is ütök a bokszzsákba, biztos, hogy úgy fog vissza jönni felém, hogy a falról kell majd kanállal leszedni. Belegondolva, egész vicces lenne. 
Nagy levegőt vettem és az ajtó felé sétáltam, a kilincset megfogtam, de nem mertem benyitni. Csak álltam ott, a kezem remegett. Aztán egy mély, rekedtes szólalt meg mögülem. 
 – Ott állsz egész nap, vagy be is mehettek? – lassan megfordultam és ott állt egy magas, vállig érő, enyhén hullámos hajú férfi. Fekete inget, szintúgy fekete csőnadrágot viselt, ami kihangsúlyozta hosszú lábait, a lábfejét meg egy barna, kissé kopott csizma ékesítette. Az arca szintúgy kissé borostás volt, a szemei élénkzöldek, ami csakúgy vonzotta a tekintettem. Arra lettem figyelmes, hogy a kezét lengetve előttem szólongat.  – Figyelsz te rám? – kérdezte, a fejemet kicsit megráztam és vettem egy mély levegőt, majd felnéztem rá. A szemei kíváncsian meredtek rám. Szólásra nyitottam a szám, de csak tátogás lett a vége. 
 – Na, mi van? Elvitte a cica a nyelvedet? – kacér mosolyt küldött felém. Gyorsan kezdtem el venni a levegőt a megjegyzésére és a mosolyára. Még sosem történt velem ilyen, miért veszem úgy a levegőt, mintha a maratont futottam volna le? – Hahó! – lengette meg a kezét az arcom előtt. 
 – Ja, persze, menjél. – álltam félre az ajtóból, miközben bement kissé rám sandított, aztán eltűnt az ajtó mögött. Ki volt ez a férfi?

*Harry* 

/Három órával ezelőtt/ 

Gázpedált tövig nyomtam, vadul cikáztam a kocsik között, közben a rendőrautót figyeltem a visszapillantó tükörben. A kurva életbe, mikor akarnak ezek leszállni rólam? Az egyik elágazásnál hirtelen lekanyarodtam, majd egy gyors pillantást vetettem hátra, és örömmel fordítottam vissza a fejem, már nem üldözz a rendőr. De ekkor a távolból hallottam újra a sziréna idegesítő hangját. Mentem tovább az úton néha-néha kikerültem egy szembejövő autót, a visszapillantó tükörbe néztem s láttam a távolból a piros-kék fényeket, ha lehetséges, még gyorsabban kezdtem el menni. Megpillantottam egy letérőt, amin befordultam és kicsit tovább mentem, egy erdősebb résznél leállítottam a motort, majd halkan kiszálltam a kocsiból. Elindultam oda, ahol bekanyarodtam, majd egy kisebb szikla mögé elbújtam, s figyelni kezdtem az utat. A fülemet megütötte a sziréna jellegzetes hangja, majd megjelent nemsokára a rendőrautó, ami lefékezett, majd kiszállt belőle egy negyvenes évei elején lehető férfi. Elindult az én irányomba, vagyis inkább a kocsimhoz, de hirtelen megszólalt az adóvevő; "Hatos járőr jelentkezzen" Morgott pár szitkozódást az orra alatt, majd a kocsihoz rohant, beült és beszélni kezdett, ha jól hallottam, akkor egy bolti rablás történt. A rendőrautó motorja felbőgött, majd már csak a távolodó sziréna hangját hallottam. Előjöttem a szikla mögül, a kocsimhoz sétáltam, s beültem a kormány mögé amire egy nagyot csaptam. Sosem sikerül semmi simán pedig Liam direkt megnézte, hogy biztonságos a terület, de persze a rendőrök most is mindent tönkre tettek. Egy darabig együtt jöttünk Liam-mel, de aztán külön váltunk annak érdekében, hogy lerázzuk a zsernyákokat. A gondolkodásomat a telefonom szakította félbe, a zsebembe nyúlva vettem ki, majd gyorsan megnéztem ki hív, a képernyőn Liam neve volt írva, rányomtam a hívás fogadás gombra, majd a fülemhez emeltem a készüléket.
– Sikerült elmenekülnöd? – kérdezte rögtön.
– Kis híján igen. – túrtam bele a hajamba közben kiengedtem egy sóhajt. 

– Na, mesélj. 

– Csak annyi volt, hogy autópályáról letértem egy elágazásnál, de oda is követett a faszfej, majd a semmiből megpillantottam egy letérőt, amin lefordultam és nem messze onnan ahol befordultam letettem a kocsit. Kiszálltam belőle, és elrejtőztem kisebb szikla mögé, ahonnan figyeltem, ahogy megáll a rendőr és elkezd beljebb jönni, de szerencsémre megszólalt az adóvevője, s elkellet mennie egy bolti rablás miatt. Veled mi volt? – érdeklődtem. 

– Nekem szerencsére sikerült leráznom gyorsan. – magyarázta röviden. 

– Ennek örülök, viszont leteszem, majd még beszélünk. Szia Liam. 

– Szia Harry. – és ezzel mindketten letettük. A telefonomat visszatettem a zsebembe, a slussz-kulcsot behelyeztem, majd elfordítottam a motor meg bebőgött. A kormányt balra csavartam, s óvatosan megfordultam, majd gyorsan távoztam a helyszínről.

Prológus

Sziasztok!

Ez az ELSŐ Larry-s blogom és egyben meleg blogom is, ezért ha valamilyen hibát találtok benne, kérlek titeket, nézzétek el nekem! Van ez mellett öt blogom, szóval, van írói tapasztalatom. Remélem, hogy tetszeni fog a prológus. 

És, ami nagyon meglepett, még el sem kezdtem a blogot, de van 6 feliratkozóm! Nagyon szépen köszönöm! Jó olvasást! 

xxRebeccaJustice

*Prológus*

*Louis* 

Az iskolakaput kinyitva magam előtt, léptem be a borzalmakkal teli helyre. Nehogy félreértsetek, nem a tanulással van a bajom, hanem ahogy velem bánnak a többiek, ha tehetik, akkor mindig engem piszkálnak. Tavaly túl mentek minden határon, normális nap volt, már ha lehet annak nevezni az én napjaimat. Éppen tesire öltöztem át, mikor oda jött hozzám az iskola menő sráca, Ashton és minden figyelmeztetés nélkül elkezdett ütni, aztán mikor befejezte, rám köpött és ennyit mondott; "Ha még egyszer bámulni mersz engem, akkor a szart is kiverem belőled! Mocskos kis buzi!". Aztán egy utolsó rúgást mért rám, és a három seggnyalójával elment. Az a baj, hogy amit mondott igaz volt, régen tetszett, igen meleg vagyok, amit a szüleim is tudnak anya nem ítélt el, de apa annyit mondott, hogy ő aztán fel nem nevel egy ilyen kis buzeránst, majd minden szó nélkül elhagyott minket. De vissza az Ahton ügyre, nem volt elég nekik az, hogy megvertek még el is mondták mindenkinek, hogy a saját nememhez vonzódok. Azóta nem tudok úgy végig menni a folyóson, hogy nem kapnék egy meleg beszólást. 

Az iskolába belépve, mindenki rám nézett és máris elkezdtek sugdolózni, miközben végig mentem a folyóson, minden egyes szavukat értettem "Hé, nem ez az a buzi gyerek?". Volt olyan aki hangosan oda szólt nekem, "Na, cica! Mikor basztak meg utoljára?". Hirtelen megálltam, ez volt az első ilyen alkalom, hogy a szeretkezéssel kapcsolatban piszkáltak és ez fájt mind közül a legjobban. Ez a téma számomra mindig kínos, megfordultam és meg sem álltam, amíg az utcára nem értem. Most lett elegem mindenből, nem elég, hogy az apán utál azért, mert meleg vagyok, de még itt is az utálat tárgya lettem. Már az is megfordult a fejemben, hogy miért születtem meg. 

A kabátomat szorosan magam köré fogtam, hideg volt, én meg aki legjobban fázik a világon olyan idő volt, mint ha jégkorszak lenne. A parkban sétáltam, a lábamat néztem, ahogy halad előre a semmibe. Elakartam tűnni ebből a világból, vagy legalábbis minél messzebb Londontól. Az egyik lépésemnél egy lap repült a lábamnak, kíváncsian vettem fel, mikor láttam, hogy egy hirdetés. Nagy betűkkel rá volt írva; 

"Nem akarsz többi puhány lenni? Szeretnél visszavágni valakinek? Esetleg egy jó boksz edzőt, vagy helyet keresel? Akkor gyere hozzánk! Kiváló edzés tervünk van, és szintúgy kiváló edzők hozzá. (Mellrod ST. 6583) VÁRUNK!" 

Talán ez a megoldás? A boksz? Biztos, ha beállítok oda, mindenki döbbenten nézne rám. De mit veszíthetek vele, amúgy is, már eleget tűrtem a piszkálásokat, ideje visszavágni!